Reggel gyors Milano városnézést tartottunk, a srác szerint ez elég, mert a „Mit érdemes megnézni itt?” kérdésre egy tér volt a válasz, ahol a Dóm is van.
Így elmentünk oda, sétáltunk egyet, Anita megkönnyezte a Prada boltot, csináltunk pár képet majd rohanás vissza, hogy elérjük a következő gépet. Külön kiemelném Máté kedvességét (mert Ő is külön kérte), hogy megszervezte a Hospitality Club segítségével az ingyen szállást :) Köszönjük Emese :)
Valenciába „életveszélyes körülmények” között utaztunk a légáramlatoknak köszönhetően, így Anita nehezményezte, hogy előtte nincs hányós zacskó… Természetesen az egész inkább poénos volt, a felhők felett pedig a lenyűgöző kilátás kárpótolt.
Az első tapasztalat az volt már a reptéren, hogy nem beszélnek még a taxisok sem angolul, így aztán spanyolul próbálkoztunk, de az ifjúsági szállás nevét még életükben nem hallották, akkor elkezdtük mutatni a címet, és így a 4. taxis végül bevállalta, hogy az ijesztően sok csomagunk ellenére is elvisz minket.
Első este vettünk pár műanyag pezsgős poharat, leültünk egy pálmafás parkba koccintani Bacardi naranccsal, és éreztük, hogy nekünk ez most jó :) 
Majd találkoztunk Jutival, aki tavaly szeptember óta itt van, így pl megtudtuk, hogy itt vannak helyek, amik hajnal 4kor nyitnak, mert úgyis reggelig tart a buli. Szóval ráeszméltünk, hogy két-három órás csúszásban élünk, de lesz ez még így se. Mi azért bepróbálkoztunk egy másik hellyel mert hát az első estét mégsem tölthettük otthon, de aztán a fáradtság győzött. Bezzeg ha tudtuk volna, hogy másnap mi következik, akkor ki se tettük volna a lábunkat a szállásról, hanem rápihenünk.
No comment :)
