Hétfőtől intenzív nyelvtanfolyamra járunk minden nap, ahol Carmen próbál minket okítani, bár ebben a legszebb, hogy Carmen csak spanyolul tud, azt is gyorsan. Így elég mókás a helyzet, több-kevesebb sikerrel próbálunk felfogni mindent, bár ez a darálás és a „még nem tökéletes” nyelvtudásunk miatt nem egyszerű. Kérdezgeti is mindig, hogy: „Vale!? Vale!?” (=OK????)
A mindennapokban viszont még ennél is viccesebb a helyzet: egyre inkább megszoktuk azt, hogy mixelt mondatokban beszélünk, hol angolul, hol spanyolul, hol totálisan keverve… az alap reakciókat már spanyolul mondjuk, hangsúlyozzuk, ami csak azért vicces, mert már egy sima „Sziát” is dallamosabban ejtünk a telefonban, ami nekünk már nem tűnik fel, de az otthoniaknak olyan, mintha affektálnánk
Tegnap voltunk Salsa órán egy buli előtt, ami egy óriási Erasmus buliban folytatódott. De ott már aztán beszéltünk angolul, spanyolul, németül, magyarul… és vhol itt szakadt meg a rendszer a nyelvek kapcsán
