Pénteken az egyetemre is becsekkoltunk, kettéoszlott a csapat, csajok az Universidad de Valenciára, srácok az Universidad Politecnica de Valenciára mentek. Mi Anitával sikeresebbek voltunk, kaptunk egy böszme nehéz mappát tele infóval, Mátééknak viszont nem sikerült elcsípni senkit a kemény napi egy órás fogadóórákban. Majd hétfőn…
De az a nap a várakozásról szólt amúgy is, egész nap vártunk, hol az egyetemen, hol az ingatlan közvetítőnél. Mert itt nagyon ráérnek…
Este még elmentünk sétálni a tengerpartra, meg megnéztük a „petyekeseket” (=árusok, ha vkinek ez új szó lenne – zalai tájszólás by Anita) a part mellett.
