Na hogy is kezdődött? Az elmúlt pár nap heteknek tűnik, teljesen elvesztettük az időérzékünket, de annyi még rémlik, hogy kedden indultunk este Milanoba, ahol meg is kezdődött a kalandokkal tarkított elmebaj.

Ahhoz képest, hogy hetekig szenvedtünk, hogy mit hozzunk és mit nem a bőröndben, állítom nem gondoltuk át, pláne azt a részét nem, hogy ezeket a cuccokat majd cipelni is kell ide-oda Milanoban. De szerencsére volt egy Máténk, aki rendkívüli odaadással cipelte a bőröndöket fel-le (mert az túl egyszerű lett volna, ha először csomag nélkül kiderítjük, h jó felé megyünk-e, ahelyett, hogy folyamatosan eltévedünk)… de voltak segítőkész olaszok is, akik még Máténál is edzettebbek voltak, két bőröndöt cipelt a srác egyszerre, mi meg csak lestünk :) De azért inkább Mátét hoztuk magunkkal :) Bár a transzfer buszra szállva Máté megnyomorította az akkor már csak Brünhildának nevezett bőröndömet, így Milanoba már egy fogantyúval kevesebbel mentünk… Anita bőröndje egyébként Ludmilla névre hallgat, így el lehet képzelni mennyire kattantunk meg a sok cipekedésben :)

Végül röpke két órás járkálás és lépcsőzés után megtaláltuk a srác lakását ahol laktunk, aki természetesen először jól kiröhögött minket a sok cuccunk miatt...