A valenciai félévünk véget ért, hazatértünk, azóta is szép emlékekkel gondulunk az ott eltöltött időre.

Mi történt azóta velünk?

- Anna Győrben dolgozik online marketing területen

- Anita Pesten van szakmai gyakorlaton a Boschnál, marketinggesként

- Máté (én) pedig hiányolva az erasmus életet, ismét külföldön, most Barcelonában online marketing szakmai gyakorlaton. Ha van kedved, látogasd meg a blogom további érdekes történetekért a spanyol világban :) Kattint ide: Erasmus Barcelonában

Esetleg kedved lenne spanyolországban szakmai gyakorlatot végezni egy ingatlanközvetítő cégnél? Akár értékesítőként, közvetítőként vagy online marketingesként... akkor látogasd meg a Casamona International weboldalát! Unique and Different Flats and Houses in Barcelona, Spain for sale and rent

Furcsa ez így. Nem titok, hogy egy hete itthon vagyunk. Ez az egy hét elég nagy rohanásban telt, így még nem számoltunk be a hazautazás körülményeiről, de most már erősen érzem a késztetést, hogy bepötyögjem.

Bár hihetetlennek tűnik, de 5-én délelőtt végeztünk a vizsgákkal mi is Anitával, aznap Máté is letudta az utolsó vizsgáját Győrben. Anitával ezután már csak a búcsú bulinkra készültünk, aznap este ugyanis kb 30 barátunk mondott nekünk búcsút egy bárban. Az este nagyon jól sikerült, bár furcsa volt mindenkitől elköszönni. Eljött több barátunk, csoporttársunk, ismerősünk, még a spanyol tanárunk is aki még a kezdetekben próbálta belénk pumpálni a spanyol tudást :) Büszkén jelentem agyon lettünk dícsérve, h mennyit fejlődtünk és ennek mennyire örül :) Szóval vigyorogtunk ezerrel, jó volt ezt hallani, még ha egy adag kedvesség is volt benne a búcsú miatt :) 

Másnap elkezdtünk pakolni. Előzetesen elmondanám, hogy csütörtök éjjel még bőszen bizonygattuk mindenkinek, hogy ez mennyire sima ügy lesz, nem is értettük mit aggódnak ezen ennyit a többiek. Akkor még nem sejtettük mi van ránk... ugyanis péntek délután a kiakadás határán rájöttünk, hogy teljesen esélytelen. Akkorra ugyanis már elleptek minket a bőröndök, táskák, félig üres szekrények, káosz a négyzeten. A részletek kedvéért: úgy gondoltuk, h van ugyebár egy nagy bőrönd, ezen kívül egy kisebb ami kézipoggyászként utazik plusz ugye laptop, női táska stb... így a kisebb bőröndbe belekerült az összes jegyzet, könyv, farmer stb, vagyis minden ami nehéz. A nagyba minden egyéb ruha illetve folyékony amit nem lehet a gépre vinni. Azt gondolom igen jól elgondoltuk... ELMÉLETILEG :) A gyakorlat ezzel szemben kicsit másképp alakult. A kis bőrönd végül alig mozdíthatónak tünt, a nagyobb pedig alig lecsukhatónak. Így aludtunk el este. Másnap reggel kelés, utolsó simítások a pakolásban, félelem, h ennyit nem tudunk hazacipelni. Akkor ugyanis a következőképpen néztünk ki: nagybőrönd, kisbőrönd, laptop táska, kézi táska tele kajával, takaró amit kinn vettünk és gondoltuk naívan, h hazahozzuk. Ja, Anitának volt még egy táskája, úgyh koránt sem volt egyszerű a helyzet. Mire ezzel a sok cuccal leértünk a földszintre addigra rájöttünk, h a buszos ötlet ugrott, hívtunk egy taxit, irány a busz állomás és Barcelona. Eddig relatív simán ment a dolog (a cipekedéstől eltekintve), következett 4 óra pihi a buszon.
Barcelonában aztán egy bunkó taxissal eljutottunk a Plaza Cataluna-ig, ahonnan indult a reptéri busz. A reptéren végül megmértük a bőröndöket, 22 és 24 kilót nyomtak, így elkezdtünk megint kipakolni. Így már mindenhol táska lógott rajtunk, és én is gazdagodtam plusz egy kézipoggyásszal. A csekkolásnál az elején még nem volt gond, épp 20 kg-ot adtunk fel fejenként. Deeee... mint kiderült régebbi géppel megyünk haza, amin kevesebb hely van a csomagoknak, így csak a kisebbeket lehet felvinni a gépre. Ezért a kisbőröndöket is fel kellett adnunk, de megengedték, hogy a kettőt egy árán. Szerintem ezt akkor bánta meg a nő, amikor a "kis" bőröndünk egyenként 16-16 kilót nyomott :) De szerencsére nem mert szólni, hogy akkor fizessünk :) Jelzem még ekkor is volt 4 kézi poggyászunk fejenként, ami miatt még a gépen a stewardessek is kiröhögtek :) Mondjuk nem csodálom :)
Végül szombat este sikeresen megérkeztünk Bécsbe, majd éjfél után Győrbe. Akkor már mozdulni alig bírtunk, vasárnap pedig egy pohár felemelése is problémát okozott az izomláz miatt :) De végülis rájöttünk, h fejenként 50 kilót hazahoztunk 10 euros plusz áron :D Szerintem nem csináltuk rosszul :))

Szóval elhagytuk Valenciát. Hihetetlen, hogy augusztusban még elképzelni sem tudtuk, hogy milyen lesz, hogy hogyan jutunk ki stb. Akkor még csak elképzelések voltak, idegenek voltak az épületek, a képek a városról. Most meg élmények, képek, storyk ezrei található meg a fejünkben. A város látnivaló és apró utcái mind mind jelentenek vmit számunkra. Európa legtöbb országából vannak barátaink, ismerőseink. Felejthetetlen utazásokon vagyunk túl, sok más kultúrát ismertünk meg. El sem hiszem, hogy vége. Hogy megérte-e? MEG! Mindenkinek csak ajánlani tudom. És szerintem ezzel a többiek is így vannak. Köszönjük mindenkinek aki segített, aki támogatott, aki átélt velünk mindent itt vagy akármilyen egyéb kommunikációs formában. Köszönjük Mártinak és Ildinek a lehetőséget és a segítséget, a barátoknak és családoknak a támogatást. Mindenki másnak az olvasást, a kommenteket :) Mindegyiknek nagyon örültünk :)

Most viszont itt az idő, hogy befejezzük a blogot is. És hogy mit hoz a jövő? Mátéval nekifutunk a spanyol szakmai nyelvvizsgának májusban, Anitával pedig a nyáron terveink szerint diplomázunk. Közben pedig az itteni Erasmus hallgatókat igyekezzük "pátyolgatni", hogy nekik is legalább akkora élmény legyen az itt lét, mint nekünk volt Valenciában. Egy olyan élmény, ami felejthetetlen, amit soha senki nem vehet el tőlünk. Adiós Valencia!

Mostanában elég sok változáson megy keresztül az albi, ugyanis a kezdeti 5 emberből már hazament ugyebár Máté, meg épp Dél-Amerikában sütteti a hasát Norman, de tulajdonképpen Ő is végleg kiköltözött, bár az itt maradt ruhái nem erről tanuskodnak :) De mivel a vizsgái felét ismételnie kell, így majd áprilisban amúgy is vissza kell térnie, remélhetőleg elviszi az összes cuccát.

Szóval Norman helyére, illetve még amikor itt volt érkezett egy ismerőse a francia egyeteméről, Pauline. Egész aranyos, bár nem hazudtolja meg a franciákról alkotott képet, miszerint nem fáznak. Norman ugyanis még a legnagyobb hidegekben is egy rövidnadrágban, mezítláb ült a nappali közepén, amikor mi már meg akartunk fagyni. Pauline ezt még tetézi azzal, hogy az első napjaiban, amikor mi még úgy mentünk boltba, hogy csizma, télikabát, sapka, sál, nyakig beöltözve, akkor rajta egy papucs és rövidnadrág volt. A lakásban zokni nélkül rohangál, bár aztán két hete még masszívan hittük, hogy meg fog fulladni, ugyanis addigra már nagyon durván köhögött. Jelentem azóta túlélte, az egyszál semmiben rohangálás azonban még most is megvan, mi meg  csodáljuk a szervezetét. Amúgy nem túl beszédes, Ő az egyetlen az albiban aki szakmai gyakorlaton van itt, így reggel 9re elmegy dolgozni, 4 körül hazaér, akkor alszik estig és utána buli vagy netezés hajnalig. Szóval nem sokat látjuk.

Máté helyére David jött Angliából. Ő egész kommunikatív, pörgős. Mikor ideért gyakorlatilag ugrált örömében annyira tetszett neki az albi meg Valencia. Na meg embert nem láttam még ennyire örömködni egy mosógépnek, állítása szerint ugyanis az előző albijában még Franciaországban (mert ott tanul) nem volt, így mindig rohangálnia kellett a szennyesével. Szóval most odáig van a boldogságtól meg a jó időtől :) Amúgy DJ-ként dolgozott Angliában meg Franciaországban, szóval úgy érzem itt sem lesz gondja a bulizással, amit nagy üzemben akar művelni mint ma közölte. Hát hajrá. :)

Mi ugyebár szombaton szintén befejezzük itteni pályafutásunkat, így most mi is ezerrel keresünk embereket a helyünkre. A héten még lesz egy vizsga, aznap még este még elbúcsúztatnak minket, aztán már csak pakolás és irány Barcelona meg a repülő. De még addig jelentkezünk.

Nos igen, amikor otthon már a vizsgaidőszak végét ünneplő bulik is véget értek mi még akkor is vizsgázunk. Nesze neked elcsúsztatott kezdés, ennek is van hátránya. Szóval jelenleg ott tartunk, hogy 3 álatti nehéz vizsgán túl, eredmény hetek múlva, legnagyobb esély arra van, h már réges rég otthon leszünk mire bármi is kiderül. A két legdurvább vizsga hétfőn-kedden volt, utána pár nap pihi, de most már újra össze vagyunk nőve a jegyzetekkel, szöveg kiemelőkkel stb... 

Kicsit gondoltam mesélek az itteni rendszerről, meg, h miért is nem derül ki csak hetek alatt az eredmény :) Nem nagy titok, ugyanis amíg mi éjjel nappal beadandót gyártottunk a félév során, heti 2-3 határidővel, addig a kedves oktatók nem csináltak semmit, így most kell átnézniük a vizsgák mellett ezeket is. Ugyanis ahogy az egyik prof közölte: "ezek a beadandók csak arra vannak, h révegyenek, h dolgozzunk a félév folyamán is...". Hát kösz :) Szóval a lényeg, h nekünk elég furcsa volt, hogy a félév folyamán semmilyen visszajelzést nem kaptunk, sem a beadott dolgozatokra, sem a prezentációkra. Októberben még az a verzió volt, hogy majd a félév végén, de gyakorlatilag a vizsgával együtt jó esetben megnézik miket írtunk. Ez ügyben tehát piros pont az otthoni rendszernek, ott ugyanis azonnal tudjuk ha vmit nem jól csinálunk, tudunk tanulni a hibáinkból. Itt ha vki felolvasta teljesen a prezentációs szövegét akkor is megveregette a vállát az oktató, h nagyon jó volt, "esetleg ha megoldható akkor legközelebb ne olvass fel mindent". Ebből meg tanuljon a gyerek, pláne, h ha legközelebb is olvas, akkor sem történik semmi.

A vizsgákkal kapcsolatban meg nekünk furcsa és eléggé 'nemszeretem' dolog, hogy az egész vizsgaidőszakban csak egyszer van lehetőség az adott tárgyból vizsgázni, ez az időpont fix, következő lehetőség a tavaszi vizsgaidőszakban, vagyis május-júniusban. A mi vizsgáink mind ugyanazon az elven működnek. Először van egy 20-30 kérdésből álló teszt, ahol a jó válasz +1 pont, a rossz válasz -0,5. A cél, hogy elérj 50%-ot, mivel csak akkor nézi tovább a vizsga esszé részét, ahol általában esettanulmány van vagy egy konkrét szituáció leírása, és ahhoz kapcsolódóan gyakorlati kérdések. Mondanom sem kell, a kérdések megfogalmazása mind a két részben tesz róla, hogy elbizonytalanodj még abban is, amiről azt hitted, hogy biztosan tudod. Vannak 3 soros kérdések, amelyek spanyolról lettek fordítva, spanyol nyelvtani logikával angolra... na ezeket csak pár olvasás után fogjuk fel, h mit is akar :)

Hát ezzek telnek napjaink, mostanában kicsit idegesebben mint amúgy, de azért megvagyunk :) És minden vizsgázással kapcsolatos negatívum mellé odatenném, hogy ezzel a sok szenvedéssel együtt is megéri. Na meg erre mondják, hogy valamit valamiért. Itt lehetünk, amivel tanulás is jár. Na mindegy, mára ennyi :) Jaa... és pont egy hét múlva repülünk haza :)

Találtam valamit a neten amit egy itteni ismerősöm ajánlott, és gondoltam hátha valakit érdekel rajtam kívül is, így most felteszem ide. Készült egy új "város imázs" film előző év végén Valenciáról, és sztem pont eléri azt, ami a célja, felkelti az emberek érdeklődését, dinamikus, és benne vannak a fő látnivalók: az óváros, a Ciudad de las artes, az óceonográfia, a kikötő és a Forma 1 pálya, a kultúrális és éjszakai élet stb.

Közben mi vizsgázunk, úgyhogy napok óta semmi mást nem csináltunk csak tanultunk, kezdünk belegyógyulni az ágyba :) Ma lesz egy vizsgánk meg holnap, légyszi szorítsatok :)

Sajnos mivel nekem itthon is van 7 tantárgyam, ezért időbe haza kellett jönnöm Valanciából, hogy az ottani 5 tantárgy teljesítése után az itthoniakat is letudjam.

Utolsó napomom, január 16án szerveztünk egy kis házibulit, ahova eljöttek ismerőseink, hogy egy utolsó bulival búcsúzhassak el Valenciából :D Az est fénypontjaként Anita és Anna megleptek egy kis búcsúvideóval, hogy sose felejtsem el: "Hogyan telt az elmult 5hónapom" ... és igen, MEGÉRTE!!! Köszi csajok :)

Mindezek után másnap hazarepültem, Római átszállással, egymagamban, 22kiló nagycsomaggal és 27kiló kézipoggyász társaságában (3táska, laptop, kabát ujjában két pulcsi, rajtam két pulcsi)...élmény volt, de sikeresen megoldottam, mai napig csodálkozom, hogy nem szállíttattak le a repcsiről, mert 3emberre való kézipoggyász volt nálam.

Szóval én itthon kűzdök a vizsgáimmal, csajok pedig még Valenciában harcolnak izgibbnél-izgibb tantárgyaik abszolválásával.

Hajrá, hajrá!!! Majd jelentkezünk ;)

Kezdetnek: Boldog Új Évet mindenkinek aki olvas minket! Mivel már fényévekkel ezelőtt írtunk, ezért gondoltam most már itt az ideje, így amikor épp nem a multik nemzetközi piacra lépését vizsgálom akkor pötyögök ide is pihiként :)

Szóval hogy mi is történt velünk? Nem titok, h dec 18án sok reptéren töltött óra után hajnalban hazaértünk, másnap már egyetem, vizsgák, rohangálás. Aztán 10 rövid nap otthon, és 30án visszarepültünk, hoztuk magunkkal Árpit, és örültünk a melegnek :)
Szilveszter megvolt, jó volt, ettünk szőlőt biztos ami biztos, másnap meg örültünk a napsütésnek, városnéztünk napokig, itt 2án délután pl 20 fok volt :)
Aztán pár napos pihi után visszarázódtunk, újra jöttek a beadandók, prezentációk, órára járás és vizsgára készülés.

Előző hétvégén pihiként voltunk a 3D moziban meg egy vidámparkban, érezhettük milyen megfagyni az óriáskerék tetején. Ugyanis visszatért a hideg, ami ugyan még szerencsére messze van az otthoni cidritől, csak épp fűtés nélkül a kinti 5-8 fok sem meleg, mert olyankor a lakás sem épp egy szauna :( Szóval fagyoskodunk, beöltözünk, túlélünk.

Most ott tartunk, hogy Máté végzett, holnap indul haza :( Ma este még egy 70es 80as évek retro bulijával búcsúzunk Tőle, aztán holnap délelőtt elrepül :( Mi meg hétfőn kezdjük Anitával a vizsgaidőszakot, szal egyenlőre irigyeljük Mátét a sikeres vizsgáiért :)

Hát ennyi sikeredett most, ígérem jelentkezünk gyakrabban, meg van sok kép ami feltöltésre vár, kezdve az én Porto-s részemmel, meg a januári városnézéses képekből is van pár :)

Minden kedves blog-olvasónak BOLDOG KARÁCSONYt és
SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!!!

Hétfő este csupán két órás zuhogó eső után, projectmeetingre menet arra eszméltem, hogy a kerületünk víz alá került. Lévén, hogy közel vagyunk a tengerparthoz, az alacsonyabb részeken hömpölygött a víz. Az utakon legalább 5cm vízben eveztek az autók, míg a metró jetski-ként hasította maga előtt az árt...

De úgy látszik, itt ez nem meglepő. Semmilyen fennakadást nem okozott a rendszerben, minden metró/busz/villamos rendesen közlekedett. Mára pedig már minden visszaált a megszokott kerékvágásba...

A mai napon, köszönhetően Rimányi Zitának és a Kisalföldnek, a győriek olvashatják az újságban, hogy milyen jó dolgunk is van nekünk itt :)
Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni a lehetőséget! :)

Akit esetleg érdekel, neten is elérhető a cikk ---> itt

Előző héten elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy főzzünk vmi magyar ételt az itteni barátainknak. Így szombatra összetrombitáltuk a legszűkebb bagázst és uccu neki megmutatjuk milyen a magyar virtus :) Máté bevállalta a paprikás krumplit, Anita a forralt bor gyártást, én meg nekiálltam pogit sütni. Az előkészületek már pénteken megkezdődtek a pogi alkotással, mert a tésztának egy éjszakát pihennie kell a hűtőben (mielőtt jönne, hogy miért? ---> ennek a poginak Nagymamám receptje szerint kell :) én meg hiszek Neki, mert vszínű több köze van hozzá, mint nekem :) )

Másnap délután nagy hévvel elindultunk boltba megvenni a paprikás krumplihoz elengedhetetlen krumplit meg a forralt borhoz hiányzó bort... na de azzal nem számoltunk, hogy itt szombattól kedd reggelig nemzeti ünnep lévén semmi nincs nyitva. Grr... :( Találtunk egy zöldségest a krumpli probléma orvosolására, majd Filip (Máté lengyel barátja) bevállalta, h elmegy az egyetlen nyitva tartó boltba és hoz majd bort ha jön. Ok, ez is megvan, irány haza főzni.

Ekkor azonban újabb probléma. A pogi tészta keményebb lett, mint szerettük volna, mivel az itteni tejföl nem épp tejföl, csak vmi nagyon távoli rokonok... de ezt is megoldottuk, és végül minden kész lett épp időre, a pogi is puha lett :) Sőt állítólag fincsi is lett minden, vagy csak nagyon kedvesek a barátaink :)

További képek ---> Anna képei

Nagy focirajongásom hiányában, csupán a kiváncsiságtól vezérelve meglátogattam Filip, Franz és temérdek német társaságában a valenciai 55.000 fős stadiont, a Mestalla-t.

A Valencia CF játszott a Brugge KV belga csapattal. A meccsen nem volt nagy kűzdelem, láttunk már izgalmasabb meccset is. A belgák irányítottak az első félidőben, egy gólt lőttek, de aztán a másodikban a valenciánók is megmutatták hogy tudnak valamit, így sikerült egyenlíteniük. Szóval a vége 1:1 lett.
Elmondhatjuk,hogy ott voltunk...

...ilyen, amikor tele van.

Többi kép: Máté képei

Spanyolországban kicsit különböző a karácsony, mint otthon, ezért utána kérdeztünk meg keresgéltünk egy-két további infót, és lám ez az eredmény:

December 22-én a Karácsony ünneplése a Karácsonyi Lottó (La Lotería de Navidad) vásárlásával kezdődik, minden négy emberből legalább három vásáro lottót és játszik.
Szenteste (La Noche Buena) összejön az egész család, hogy együtt ünnepeljenek. Megnyugtató, hogy a spanyolok sem esznek ilyenkor kevesebbet mint mi :) Az ünnepi étrend általában egészen kisütött, fehér boros, fokhagymás vagy paradicsomos halból, hideg mandulalevesből és/vagy agyag- és fakemencében pirosra sült malacból áll.
A vallásos spanyolok természetesen részt vesznek az éjféli misén, amit itt La Misa de Gallo-nak hívnak, ami a Kakas Miséjét jelenti, mivel a mise csak hajnalban ér véget, amikor megszólalnak a kakasok.

Karácsony első napján az emberek megajándékozzák egymást, és egy urnából (A Sors Urnájából) neveket húznak, hogy megtudják, miyen romantikus kapcsolatok szövődnek majd az elkövetkező esztendőkben.
A hagyományokhoz híven december 28-én megtartják a Szent Ártatlanok napját, ami tulajdonképpen a Bolondok napja, egymást viccelik meg. 

Megtudtuk milyen is egy JAZZ concert Valenciaban... beszéljen a videó ;)