Az utóbbi napokban különös hangokra lettünk figyelmesek a tengerpart felől. Hamar rájüttünk hogy egy őrült vadászrepülős "gyakorlatozik" néhány 100 méterre a házunktól... nem gyenge hanghullámokkal bombázva a környéket. Ma pedig megértettük mire volt ez a sok gyakorlás, ugyanis ma 10-14óra között légibemutatót szerveztek a tengerparton. A tetőről tökéletes kilátásunk volt az eseményekre:
Október 16-án megrendezésre került a tanszékemen az ide érkező Erasmusos diákok fogadási ünnepsége. Mindez kb 3 óra alatt lezajlott, előadásokkal az egyetemről, a mentorrendszerről. Ezen sajna csak 15 percet sikerült részt vennem, ugyanis a spanyol órán szent és sérthetetlen, szoval nem hiányozhattam. Lényeg, hogy a legfontosabb részen ott voltam, az állófogadáson, ahol az egyetemi folyósón zenélő Don Juanok társaságában lehetet elpusztítani a finomságokat és leöblíteni egy kis sörrel esetleg borral. (Érdeklődve várom, mikor jut el a mi oktatási rendszerünk ide, hogy piát osztanak a suliban :D )
De beszéljenek a képek...
Érdekességképp felhívom a figyelmet a plakáton felsorol üdvözletekre minden nyelven, utolsó a magyar = Szívesen lát :)
Beszéltem a néninvel aki csinálta, kifejtette, hogy eléggé megszenvedett vele, mire magyarra le tudta fordítani. Össze is tört kicsit, mikor nevettem a plakáton...pedig nem járt messze. A gesztus mindenképp értékelendő :)
Voltunk, láttunk, elámultunk, fényképeztünk, buliztunk, ettünk, ittunk, sétáltunk, másztunk, örültünk... vagy ennél részletesebben kéne írni a hétvégéről?? Akit nem érdekel az most tényleg ugorjon, mert ez hosszú lesz :)
Szóval mint már említettünk a négy napos ünnep okán elhagytuk a várost, irány Madrid és környéke. Csütörtökön kissé fáradtan elindultunk (ugyanis a tűzijáték még 2 előtt is durrogott, pedig a város másik végén volt), megszereztük a bérelt kocsit és próbáltuk megtalálni Ilonát, a finn lányt, aki volt elég bátor ahhoz, hogy bevállalja, hogy négy napig összezárva velünk utazik :)
Madridba értünk kb 3kor, szállás megtalálás és gyors kávé után 5kor már az egyik nagy téren vártunk lelkesen az idegenvezetőre, hogy részt vegyünk az ifjúsági szállás által ajánlott ingyenes városnéző túrán. A csaj aki a túrát tartotta kb velünk egykorú, nagyon jófej, eredetileg ausztrál, és folyik belőle a hülyeség a storyk kapcsán :)
Megtudtunk pl olyan érdekességeket, amik nincsenek benne az útikönyvekben:
- hol lehet a legfinomabb sangriát kapni a városban? A Plaza Mayor mellett: Las Cuevas a bár neve, és náluk ez a kis figura kb olyan, mint nálunk Lúdas Matyi 
- miért mászik a fára a medve Madrid jelképében? Mert a történet szerint a piros bogyó Madrid fáin alkoholt tartalmaz, így bódultságot okoz :) A zöld bogyó ugyanazon a fán pedig józanító hatású a fáma szerint. Anitát ezek után már csak az foglalkoztatta, hogy mit jelenthet a sárga... nem tudtuk meg :(
-miért nem szabad megérinteni a színház épületét? Mert az építők nagy része meghalt, így nekünk sem lett volna biztonságos megtapogatni az ódon falakat, de Annika (idegenvezető) mesélte, hogy egyszer egy kedves túrista neki akarta lökni, h kipróbálják mi történik :)
- Miért kell megfogni a szobor fenekét? Mert szerencsét hoz... ez kb olyan, mint a Károly hídon a szobor, vagy mint Győrben a Baross úton a csónakos szobor bizonyos (egyre fényesebb) testrésze :)
- Miért kell szilveszterkor 12 szőlőszemet megenni és egy pohár pezsgőt meginni egy perc alatt a Plaza del Sol-on, ahol több ezer ember ünnepel? Mert különben sem boldogság, sem szex nem vár az illetőre. Ennek köszönhetően január elsején tömegekkel lehet összetalálkozni akik megpróbálják "újra játszani" azt az egy percet, mert akkor épp nem voltak olyan állapotban :)
Még annyi infó, hogy a hétvégén behoztuk a lemaradást a spanyol kaják kipróbálása kapcsán, mert szinte csak itteni ételeket ettünk, végigkóstoltunk sok mindent amiről legalább halvány sejtésünk volt, h mi :) Így pl. péntek este belefutottunk egy piacba, ami kb olyan volt, mint otthon a karácsonyi vásár, volt ott mindenféle étel, mi egy pitét próbáltunk ki, ami Galícia specialitása. Határozottan kijelenthetjük, hogy finom volt :)
Szóval a túra végére sok sok izgalmas történettel gazdagabbak lettünk, röhögtünk sokat, megszerettük Annikát és eldöntöttük, hogy részt veszünk az esti közös "intézmény látogatáson" is a csapat többi tagjával. Erről bővebb infó csak mailben avagy msn-en, ide nem merek... :)
Másnap... így is, úgy is :) Úgy döntöttünk, hogy irány a környék, kicsit konkretizálva nekiindultunk északnak, és nagyon kerestünk egy kastélyt amit még a nyáron a Minimondusban kinéztem magunknak :) Jelentem megvan, gyönyörű, óriási, és érdemes volt megnézni, mert tényleg olyan, mint a mesében, de ezt majd a képek alapján mindenki látni fogja :) .jpg)
Szóval a Coca Castle után hazafelé még megálltunk Segovia-ban, ahol szintén van egy-két látnivaló. A katedrális és a hangulatos utcákon kívül Segovia híres az Aquaduct-ról, ami a egy római kori vízvezeték. Óriási építmény, ma már csak kb 800 méter áll az egykor 17 km-ből, a magassága pedig 7 és 28 méter közötti helytől függően. Erről is vannak képek, tessék azt nézni, az úgyis többet mond :)
Madridba visszaérve teszteltük az egyik spanyol bort egy kávézóban, majd irány aludni, mert akkor már kezdtük érezni, hogy nem sokat aludtunk az előtte pár napban :)
Szombaton adtunk a kulturának. Újra Madridban sétálgattunk, reggel még esőben, de aztán szerencsére az égiek is úgy döntöttek, hogy mindenkinek jobb, ha kisüt a nap :) A királyi palotába sajna nem tudtunk bejutni a nemzeti ünnep miatt, de kivülről sétálgattunk egyet, az is vmi :) Még egyszer körbementünk a városon, tovább kóstoltuk a nemzeti ételeket, majd irány a Museo de Reina Sofia, ahol a modern kiállítás és a híres festők művei megférnek egymással. Így végignéztük az elektronika csodáit éppúgy, mint Dalí vagy Picasso képeit. Na és ha még nem lett volna elég, akkor átmentünk a Prado-ba, ott is tettünk egy rövid sétát, majd irány vacsizni. A két múzeum között még megnéztük a vasútállomást, ami azért különleges, mert egy "trópusi erdő" van benne :) Ez az a vasútállomás, ahol 2004-ben a terrortámadás miatt meghalt rengeteg ember, és azóta újra építették, próbálják kellemessé tenni. De érdekesség, hogy a vonatokhoz nem lehet eljutni, csak úgy, ha valakinek jegye van, és akkor is csak azután, hogy a repterekhez hasonlóan átvizsgálják a csomagot és átsétál a fémdetektoron.
E
ste még bementünk a városba, kipróbáltuk a Sidre-t, ami nemzeti ital, és különlegessége, hogy önteni a magasból kell a pohárba, hogy kimenjen belőle a soda-bicarbona. Így az üveg mellé kaptunk egy pincért is, aki megmutatta, hogy hogyan kell tölteni, majd Máté eltanulta Tőle, és innentől már simán ment minden :) Amúgy érdekes, hogy Madrid tényleg nem "alszik", egyfolytában tömeg van az utcákon, még hajnalban is rengetegen sétálnak.
Vasárnap reggeli után elhagytuk a szállást, majd Toledo felé vettük az irányt. A város gyönyörű (mondjuk a hétvége kapcsán nem tudnék olyan helyet mondani ami nem az), hangulatos közökön jutottunk el a katedrálisig, ami óriási, tekintélyt parancsoló. Kicsit kóvályogtunk még a városban, aztán elindultunk haza.
A haza úton egy "kicsit" megint esett az eső, de végül visszataláltunk az autó kölcsönzőhöz, majd fél 10 után hazaértünk, eldöltünk és alvás... vissza a hétköznapokba (már amennyire az itt létet annak lehet nevezni...).
Képek elérhetőek ide kattintva :) Jó szórakozást hozzá :)
A hétvégi aktivitásunk után kicsit lusták voltunk írni, vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem nagyon volt olyan idő, amikor ezzel tudtunk volna foglalkozni :) Elég gyorsan eltelt a hétvége és a hét eleje, a hétvégén a lakásban szorgoskodtunk, Máté szekrényt szerelt sikeresen, ezen kívül mostunk, főztünk és hasonlók... kedves Anyukák, most tessék nagyon büszkének lenni :) Persze azért szombaton egy buli belefért, így nem kell minket sajnálni, h csak szenvedtünk :)
A héten kicsit felborult az itteni élet, mivel csütörtökön nemzeti ünnep van Valenciában, így itt is 4 napos hétvégét alkottak, pont mint otthon szokott lenni. Így a legtöbben elhagyják a várost - mi sem maradunk :) De... ma még lelkesen fotóztunk a Ciudad de Las Artes y las Cienciasnál (és borzoltuk sok turista kedélyállapotát pozitív irányban), ami Valencia egyik jelképe.
Íme a net szerinti leírás, hogy mi is ez:
"A tudomány és művészetek városában a múlt helyett a jövőben tehetnek látogatást a Valenciát meglátogatók. A híres spanyol építész, Santiago Calatrva által tervezett hatalmas, csodálatos, 5 futurisztikus épületből álló komplexum megtekintése kötelező. A művészetek és a tudomány városa mára Spanyolország 2. leglátogatottabb nevezetességévé vált, megelőzve a madridi Prado múzeumot! A komplexum 5 lenyűgöző épületből áll:
Az Operaház Európa egyik legnagyobb presztízsű ilyen jellegű építménye, különleges kinézete, és hihetetlen akusztikája miatt. A L'Oceanografic Európa legnagyobb akváriuma. A tengeri flóra és fauna többezer példáját lehet itt megtekinteni, köztük cápákat, és delfineket. Két víz alatti, 70 méter hosszú csatornájában lépve a cápák, és a különböző tengeri állatok szószerint az ember körül úszkálnak. A L'Hemisferic egy fantasztikus 3D IMAX-mozi. L'Oceanografic, és a L'Hemisferic fantasztikus program családoknak is, a gyermekek számára is felejthetetlen, életre szóló élményt fog jelenteni, ill. az idősebb gyermekek, és az érdeklődőbbeket a következő épületek is le fogják nyűgözni. A Museo de Ciences Principe Felipe, a Tudomány Múzeuma egy hatalmas, három emeletes interaktív tudományos múzeum, amely az elektromosság, a lézerek, az emberi test, a fizikai törvények, a sportok, hangok, és fények világába nyújt egyedülálló betekintést. Végül, a L'Umbracle, a komplexum egyetlen épülete, ahová ingyenes a belépés. A L'Umbracle 7000 négyzetméteren, különleges növényeket mutat be a világ minden tájáról. "
Hát itt jártunk ma, mivel eddig csak futólag mentünk el mellette, de gondoltuk most eltöltünk egy kis időt, csinálunk pár képet (na persze ez azért nagyobb mennyiség lett - bármilyen meglepő minket ismerve), és körbe sétálunk, hogy mégis mik ezek az épületek konkrétan. Így míg Máté szorgosan órán okosodott Anitával elmentünk, felfedeztünk, fotóztunk :) Majd csatlakozott Máté is, sétáltunk egyet, majd irány haza pakolni. Hogy miért? :) Mert holnap irány Madrid és környéke :))
Szóval Madrid. Mivel itt a négy nap szabadság ami a nyakunkba szakadt, így gondoltuk kocsit bérlünk és irány valamerre. Madridba mindannyian el akarunk jutni, így evidens volt az úticél. Így most a terv szerint holnap Madrid, péntek Coca kastély és Segovia, szombat újra Madrid, vasárnap Toledo és Guadalajara... egyszóval megnézzük a környéket is, ha már egyszer arra járunk :) Szóval a hétvégén eltűnünk a netről, de addig is raktunk fel pár képet a picasara, tessék azzal beérni amíg nem vagyunk --> katt ide
Amúgy Valenciában az a jó, hogy amíg ezeket a sorokat írom az ünnepről, a városban tűzijáték kezdődött a fesztivál miatt (az itteni aug 20), így mi felrohantunk a tetőre, és onnan csodáltuk :) Bár megfordult a fejünkben az is, hogy ez az egész nem az ünnep miatt volt, hanem ennyire örülnek, hogy végre pár napra fellélegezhet a város, hogy elhúzunk :)
Hát ennyi, jó hétvégét mindenkinek, mi még pakolunk kicsit aztán reggel a "Hódító Hódok" útra kelnek :) A hét elején jelentkezünk...
Eme napsütéses reggelen a teraszon elfogyasztott „coffe con leche” után végre megérkezett az ihlet, hogy gyártsak egy kis blogra valót :D
Ami a regisztrációt illeti, megérkezésünk után Eugenioval 5 napig naponta jártunk az Erasmus irodánknál, mire az 5. napon megkönyörültek rajtunk és végre beregisztrálhattunk. Az első 2 hetem elég vicces volt, majdnem minden nap (na jó, azért a strandra is volt idő menni :p) rohangásztam valamiért, felderíteni hogyan is működik az itteni rendszer, amiben már nem is próbálunk logikát keresni. Ezt tovább bonyolítva, ugye egyetemünknek a Telekommunikációs tanszékkel van szerződése, szóval ott tanulok, de nekem vajmi kevés közöm van az antennákhoz meg a tranzisztorokhoz. Így összességében 3 tanszéken hallgatok tantárgyakat, ami mondanom se kell, szül pár bonyodalmat. Hiszen itt minden tanszék teljesen elszeparált intézmény, külön Erasmus irodákkal, más-más szabályokkal. A 3 tanszékemnek is külön tanévi időbeosztása van (egyik szept. 15-én, a másik kettő csak 22-én kezdett), persze az A hét – B hét is teljesen vegyes. Aktuális kedvencem, hogy a Telekomosok kitalálták, hogy ők jövő hét kedden csütörtököt tartanak, mert ünnep miatt a csütörtök-péntek szünet lesz… de erről semelyik más tanszék se tud, szóval nesze neked nagy nehezen kialakított ütközésmentes órararend :D De ebből itt senki sem csinál problémát, lazán kezelik a dolgokat.
Mit is fogok itt fél évig tanulni:...vagyis ma épp egy hónapja, hogy Valenciában tengetjük napjaink. Furcsa. Mármint ráeszmélni, hogy már ennyi idő eltelt. Egyrészről többnek tűnik, mert megszoktuk, hogy itt vagyunk, már nem furcsa a környék, ismerjük az utcákat, az egyetemet, így már nincs az az érzés, hogy még újak vagyunk itt. Másrészről hihetetlen, hogy már egy hónap eltelt, mert kevesebbnek tűnik.
Gondoltuk írunk egy rövid összegzést, hogy mi is történt velünk azóta, hogy itt vagyunk:
Hát így most ennyi jutott eszünkbe, reméljük továbbra is nyomon követitek a blogot, ha bármi óhaj-sóhaj van, hogy miről számoljunk még be, vagy mit kellene másképp, akkor tessék írni kommentet, vagy mailt... ígérjük figyelembe vesszük :)
Kedves aggódó Anyukák, Nagymamák, Rokonok!
Ezen bejegyzés azért készül, hogy megnyugtassunk mindenkit, még nem estünk össze az éhségtől, sőőt, szerintem erős hízásnak indulunk annyit eszünk. Íme néhány képes bizonyíték ízelítőül, hogy igazoljuk, hogy nem a pizzafutár a legjobb barátunk :)
Sütőtök krémleves Máté által:
Pasta - természetesen Eugenio kreálmánya :)
Töltött paradicsom francia módra... ala Norman
Egy kis hazai... rakott krumpli Anita és általam :)
Ezen felül volt már itt saját készítésű pizza, tészták hada, rántott hús by Máté, zöldséges-gombás hús, tortilla stb stb :)
Ja és a további hasonló kérdések elkerülése végett: mosunk (és még minden az eredeti színében pompázik), takarítunk és úgy egyébként mindent megoldunk :) De köszönjük az aggódást, jól esik, hogy legalább érdeklődés tanusít valaki :)
A pár napos hideg (igen, egészen addig eljutottunk, hogy előkerültek a pulcsik és a kabátok) után visszatért a napsütés, a srácok már a parton voltak, annak ellenére, h ma reggel Anitával mi még teljesen eláztunk, mert ha itt esik, akkor azt nem kicsit csinálja... így a kemény 3 euroért vásárolt ernyőnk nem sokat segít(ett volna), arról nem is beszélve, hogy ma reggel itthon is hagytuk :) Most bezzeg már megint napszemüveg kell
Azért még éjjel hideg van, és mivel a lakásban nincs fűtés, mint általában sehol Valenciában, így ma délután irány takarót vásárolni, mert az ágyneműhuzat már nem bizonyul elégnek néha, és elég macerás reggel 7kor kelni itt, az meg vszínű nem segít ha még fázik is az ember... bár Máté egyenlőre még csak röhög, hogy Ő nem fázik... jó Neki :)
Este visszamegyünk arra a helyre, ahol a Welcome Party volt, mert a tulaj szerint sikeres volt a buli és akar egy újat... vagyis mielőtt bezárják télre még le akarnak húzni egy újabb bőrt az erasmusokról, de ha olyan jó lesz mint előző héten akkor ám legyen :) A téma a velencei karnevál lesz, beöltözött emberkék lesznek, bárki mehet maszkban, így most kíváncsian várjuk, hogy ebből mi sül ki :)
A hét elég gyorsan elment, megnéztük az óráinkat (az UPV-s részről majd Máté mesél), 4 tantárgyat szeretnénk felvenni, majd hétfőn kiderül, h sikerül-e, de egyenlőre biztató a helyzet, mert mindegyik féléves csak, az oktatók sem "Erasmus ellenesek" és a témák sem állnak olyan nagyon távol tőlünk.
Az összes óránk a Campus del Tarongers-en van, itt még a jog és a szociológia van.
A négy tárgyunk:
1. Strategic management
2. Business management and organization
3. Commercial management
4. International business management (Dirección de Empresas Internationales) - ezt ugyanis külön vettük fel, Anita angolul, én spanyolul, de egyenlőre visszahúz a szívem az angol csoportba, de majd meglátjuk.
A tantárgyak hasonlóak (mert közgáz elméleti és pénzügyes tárgyakat eszünk ágában nem volt felvenni, és azok többségben vannak, mi meg olyanra akartunk járni ami érdekel is minket), az elsőt már otthon is tanultuk, gyakorlatilag félig angolul, hála Papp Ilonának, így most örülünk, hogy nem csak kukán ülünk, hanem hozzá is tudunk szólni :) Marketinges tárgynál nem meglepően beadandókat kell majd gyártani, de ehhez hozzászoktunk, csak itt izgalmasabb lesz a csapatmunka mindenféle más országból, más angol tudással érkezett emberek ha találkoznak címszóval... 4 fős csapatokban kell spanyol bevásárlóközpontokat elemeznünk, illetve majd kiválasztani egyet és azt több szempontból végigvinni, prezentációkat tartani, ilyesmi... nem idegen a feladat :)
A második egyenlőre a cégek műkődését elemzi, ezzel el is lennénk (a hajnal fél 9es időponttól eltekintve, ami itt tényleg hajnal, alig van ember az utcán, az egyetemen), de ma sokkot kaptunk, amikor egy sima kereslet-kínálat függvénynél ami alap közgáz feltette a kezét a harmad csoport, h ilyenről még nem hallott, nem látott... no comment :)
Az oktató az első két tantárgynál ugyanaz, angolul jól beszél, folyamatosan példákkal segíti a megértést, így gondolom ezzel nem lesz nagy gond. Legyen így...
A Commercial management egyenlőre semmi extra, az órák következő héten kezdődnek, akkor majd okosabbak leszünk, eddig annyi tuti, h ide is kell 2 beadandót gyártani.
Az utolsó tárgy kicsit nemzetközi marketing jellegű, mit tegyen a cég ha külföldi piacra akar lépni, hogyan, mikor stb? Ez érdekes, és pláne azért jó, mert a nemzetközi marketinget itt nem tudtuk felvenni, hiába akartuk, mert angolul csak 2. félévben van, ráadásul akkor is szivatós. De így a kecske is jól lakott... :)
Bár hozzátenném, hogy Anitánál az angol verzióban a tanár elég "izgalmas angol tudással rendelkezik", enyhén szólva spanyol akcentussal ejti ki a szavakat, lesz ebből még mókás helyzet. Spanyolon ezzel szemben a nő szokás szerint pösze, de egyenlőre lehet érteni, igaz csak bevezető volt, másfél órán keresztül magyarázott, hogy mi hogy lesz, de a következő órán már mi is belecsapunk a közepébe, addig meg lelkesen nézegetem a szakmai spanyol kifejezéseket.
Szóval mostantól ez következik, nagy tételben okosodunk, bár mivel szerintem nem kicsit alaposan megtanultuk ezeket otthon a marketinges tárgyakon, így nagyon nagy gázok csak nem lesznek, de mondjuk annyi előnyünk már mindenesetre van, hogy nem nézünk hülyén ha meghalljuk a SWOT szót :) A vizsgákra mindenesetre brutális mennyiségű anyagot kell megtanulni, és vmi olyasmit is hallottunk, h csak egyszer lehet mindenből vizsgázni... grrr :(
Amúgy 10 pontos rendszer van, jegyet is így kell szerezni, általában a gyakorlat 3 pont (beadandók), 7 pontos a vizsga, amiből legalább 50%-ot természetesen teljesíteni kell, és összességében is 5 pontot el kell érni a bukás elkerüléséhez. Ennek az a hátránya (mármint a csak 10 pontos rendszernek), hogy könnyű elveszíteni itt-ott 1 pontot, és apróbb dolgokért nem jár pont, na de majd meglátjuk, mi igyekezni fogunk :) A lelkesedés megvan, csak korán kelni ne kellene, mert jó spanyolokhoz híven hajnalban fekszünk, és így elég világellenes fejünk van reggelenként, pláne ha elalszunk, mint én ma, és még a szendvicsemet is útközben ettem, h legyen bennem kaja, mert az egyetemen reggel nincs nyitva semmi, még egy kávét sem tudunk magunkba dönteni, mert ilyen 'korán' még a büfék sem nyitnak ki...
Pár kép az egyetemről (vegyesen netről és általunk készítve):
Természetesen jó hallgatóhoz mérten már jártunk 2-3szor a könyvtárban (örülhetsz Anya, nem 'estem' messze), ami itt ilyen:
Vasárnap éjszaka egy új lakótárs érkezett az albinkba: Nabucco (egy csernobilból szökött, parfüm-gáztámadást szenvedett makimajom) ... ezúton is köszönöm a világ leg leg leg tutiszupicukitrendibb bastante-guappa-bonita-lolita-mamacita lakótárscsajainak ezt a névnapi ajándékot :)
Fényképekkel kiegészítve, hogyha lusta lennék átmenni a másik szobába, akkor se felejtsem el a képüket :p
