Pénteken befejeztük a 2 hetes spanyol intenzív kurzusunkat. Furcsa is így az élet, hogy nem járunk nap, mint nap tanfolyamra. Hiányzik is mindenkinek :-) Utolsó órán Sangria társaságában énekes-táncos búcsút vettünk Carmentől, kedvenc professorántól.

A nagy csapat: Karina (titkárnő), James, Anna, Carmen (tanárnő), Anita, Máté, Eugenio, Lisa, Norman

Köszönjük Carmen ;)

Az utolsó elgurult pillanatban előkerült a "Ketchup song" ... és persze kamera is volt kéznél

Ez pedig a mi jutalmunk, az OKLEVÉL ... persze sok élmény, és számtalan új barát mellett.

Feltettem pár eddigi képet a netre - a teljesség igénye nélkül, elérhetőek --> ide katt :)

Hola!

Tessék elkezdeni aggódni, mert ami eddig volt az semmi ahhoz képest, amennyi infót mostantól tervezünk megosztani Veletek :) Ez annak köszönhető, hogy végre megoldódott az internet probléma, ma délelőtt jöttek és megszerelték, bár ez a másfél-két hét azért nem tekinthető gyors ügyintézének, de ezen mi már nem lepődünk meg :)

Közben feltűnt, hogy enyhén szólva más az időjárás otthon, így most erősen kárörvendünk, lehet minket irigyelni, mi ugyanis még járunk a partra lelkesen barnulni :)

Közben egyeseknek megkezdődött az egyetem, Máténak már vannak órái, az olasz srácnak is, Anita, Norman meg én viszont még élvezzük a szabad életet a héten :) Ugyanis még az egyetemen is azt mondta tegnap az ügyintéző nekünk, h a héten még vakáció van, használjuk ki :) Ennek érdekében a napi sangria mennyiség azóta is stabil --> pusztán asszimilálódás céljából... :)

Az intenzív spanyol tanfolyam második hetében már elmondható, hogy egyre több mindent spanyolul közlünk egymással, vagy legalábbis próbálkozunk, de az egyszer biztos, hogy bennünk van a potenciál a fejlődésre :)

Ma este abszolváljuk itteni életünk második salsa kurzusát, ami a megfelelő életérzés elérése érdekében elengedhetetlen. Különben is, a részvétel a fontos! :)

Hétfőn megvolt az első albi party... 20-25 ember volt itt (a képen leginkább barátokkal vagyunk, korántsem teljes csoportkép), mindenféle nyelveken folyt a kommunikáció, az olaszok főztek, és mindenki elborult kicsit, kitört az elmebaj, ami ennyi erasmusos kapcsán nem csoda :)

Hétfőtől intenzív nyelvtanfolyamra járunk minden nap, ahol Carmen próbál minket okítani, bár ebben a legszebb, hogy Carmen csak spanyolul tud, azt is gyorsan. Így elég mókás a helyzet, több-kevesebb sikerrel próbálunk felfogni mindent, bár ez a darálás és a „még nem tökéletes” nyelvtudásunk miatt nem egyszerű. Kérdezgeti is mindig, hogy: „Vale!? Vale!?” (=OK????)

A mindennapokban viszont még ennél is viccesebb a helyzet: egyre inkább megszoktuk azt, hogy mixelt mondatokban beszélünk, hol angolul, hol spanyolul, hol totálisan keverve… az alap reakciókat már spanyolul mondjuk, hangsúlyozzuk, ami csak azért vicces, mert már egy sima „Sziát” is dallamosabban ejtünk a telefonban, ami nekünk már nem tűnik fel, de az otthoniaknak olyan, mintha affektálnánk

Tegnap voltunk Salsa órán egy buli előtt, ami egy óriási Erasmus buliban folytatódott. De ott már aztán beszéltünk angolul, spanyolul, németül, magyarul… és vhol itt szakadt meg a rendszer a nyelvek kapcsán

Alapvetően itt találkozik az ember néhány furcsa dologgal ha kilép az utcára, így gondoltuk megosztjuk veletek:

• már meg sem lepődtünk azon, hogy itt az olaszokhoz hasonlóan a 4-5 sávos körforgalmakban nincs felfestve sáv, mennek, dudálnak, kanyarodnak
• Parkolás: az autók ott parkolnak, ahol épp szimpatikus. Ha ez a kanyarodó sáv, vagy épp maga a kereszteződés? Na és akkor mi van?!
• A normál házak közti parkolóban is egymás hegyén hátán autók, a kéziféket nem húzzák be, így bármikor lehet előre hátra tolni azt, amelyiktől épp nem lehetne mozdulni
• Gyalogosok… a mi helyzetünk sem könnyebb, mert a lámpák nagyjából dísznek vannak, mindenki megy át a piroson (ezt mondjuk könnyű volt megszokni), csak a többsávos utakon van némi funkciója a piros jelzésnek
• Busz: na ez egy külön történet, a busz ugyanis még a piroson is átmegy párszor, néhány kereszteződésben tábla is van a gyalogosoknak, hogy vigyázz busz.

Összefoglalva kicsit káoszra hajaz a rendszer, bár vmiért mi könnyen megszoktuk

Csütörtökön ugyanis elkezdtünk szállást keresni, reggel találkoztunk Eugenioval, együtt kezdtünk körbe körbe mászkálni. Ő lett ugyanis az egyik nyertese a Facebook-on meghírdetett „Ki akar jófejekkel lakni/partizni/utazni?” játékunknak. A másik vasárnap érkezik, de állítom, hogy nem gondolta át eléggé :)

Címünk: Calle de San Juan de Dios 39, 46011 Valencia, Spain
Googlemaps itt :)

Első este vettünk pár műanyag pezsgős poharat, leültünk egy pálmafás parkba koccintani Bacardi naranccsal, és éreztük, hogy nekünk ez most jó :)

No comment :)

Ott vagyunk már?! Ott :)) Kalandos körülmények között megérkeztünk, részletek amint fix szállást találtunk és lesz net... de addig sem kell aggódni, élünk, jól vagyunk, a pirula elgurult abban a pillanatban ahogy felszálltunk a Milanoba induló gépre... :) Mily meglepő :p

Igyekszünk netes albit találni, aztán akkor tényleg nem szabadultok az élménybeszámolótól, mert ez alatt az alig egy nap alatt is történt velünk sok vicces :))

Cupppp mindenkinek :)

A megújúlt ultahiperdizájnos blogunkban a visszaszámláló is mutatja...közeleg, amit már oly rég vártunk. Már csak 3 nap, és repülünk. De addigis marad a keserves pakolás...azaz: Hogyan gyömöszöljük bele a fél életünket egy apró kis táskába, ami csak 25kiló lehet, főleg,ha a táska már alapból 5kiló!?!? :S:S
Én még nem is mertem nekiállni a bekapolásnak, okulva a csapat hölgy tagjainak sorozatos sikertelenségéből :) Ami biztos, hogy a reptérre a "legnehezebb ruháinkban" megyünk (mert a végén már minden gramm számít), szoval cipő, farmer, pulcsi, kabát...rosszabb esetben mindenből kettő lesz rajtunk, vicces lesz, tuti :D:D

A héten megtörtént a búcsú a barátoktól, az egyetemtől, a kolitól....huuuh, furcsa érzést itt hagyni mindent, hacsak fél évre is. De remélhetőleg Valencia kárpótolni fog minket, kamatostul :)

Köszönhetően a remek találmánynak, a FACEbook...már sikerült összepajtizni pár hasonló sorsú emberkével, akik szintén Valenciában fognak "sínylődni" fél évig, szoval már van albi kereső csapat (so called "flat-hunter crew") is, már csak a tökéletes albira várunk: olcsó, full felszerelt, jó helyen legyen... Meglátjuk. Reméljük.

NA én részemről visszatérek a csomagokhoz és próbálom nem elkeseríteni magamat, mert ugye minden bele fog férni!!!

Nos... hol is kezdjem? Kevesebb, mint egy hónap és indulunk Valenciába. Bár még mindig nem hiszem el igazán :) Ennek kapcsán elég konkrétan elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mit is vigyünk magunkkal, vagyis hogy fogjuk 20 kg-ba belepakolni a fél életünket. Jelenleg addig eljutottunk, hogy a Wizzairnél eleve vettünk 5 kg túlsúlyt, biztos ami sicher... :)

Emellett repjegy kapcsán Anita ma fontos információként megállapította, hogy kajakot és papírsárkányt semmiképp ne vigyünk magunkkal poggyászként, mivel 25 euro bármi hasonló felvitele a gépre, szal max felcsempészni érdemes ha nagyon ragaszkodunk hozzá :) bár ez csak Máténál veszélyes - mármint a kajak, a papírsárkányról nem tudok :)